Tenyérgépeim története V. - Google Nexus 5

Gondolkodtam azon, hogy a cikksorozat címével kezdek valamit mert a tenyérgépnek már régen nem nevezik ezeket a készülékeket. De mi legyen az új cím? "Telefonjaim története" Szintén nem jó, hiszen az okostelefon számomra egy olyan számítógépet jelent amivel mellesleg telefonálni is lehet. Ergó nem telefon az okostelefon hanem számítógép. De ha meg azt írnám, hogy "Számítógépeim története" akkor abszolút félreérthető lenne az egész, mert mindenki az asztali PC-re gondol, ha számítógépről beszélek...
Ez az agymenés az én mániám, de akkor is igazam van :)
Szóval maradok az eredeti címnél, mellétéve az éppen aktuális modell nevét, így talán egyértelműbb lesz a dolog...
Az előző részben az LG L szériájának első generációs csúcskészülékéről az L9-ről írtam, az akkori telefonomról /vagy számítógépemről? :) / Akkor 5 napos volt a készülékem és az első tapasztalatom keserédes volt, hiszen bár gyors, szép, modern készülékről volt szó de az akkumulátora akkor 12-14 órát bírt, ami valljuk be édes kevés. Nos ez azóta sem változott. Jöttek a frissítések, majd sikerült boot loadert nyitni és jöhettek a custom romok, de egyik sem segített. A készülék reggel 7-től töltés nélkül este 7-ig bírta jó esetben, ezért mindenhol körülvettem magam mikroUSB-s töltőkkel. Autó, munkahelyi iroda, nappali, éjjelszikerény, utazótáska. Így éreztem magam biztonságba, de kényelmetlen volt nagyon. Aztán a másik problémám az volt, hogy sehogy sem akart együttműködni normálisan a teljesen új Ford Focus hangrendszerével a FordSync-el. Végülis ez volt a fő oka, hogy az egy éves készüléket leváltottam. Soha nem volt még ilyen rövid életű nálam egy telefon.
Azt hogy mi legyen a következő készülék nem tartott soká eldönteni. A Galaxy S számomra szimpatikus volt, de mióta belekezdett a Samsung az adjunk-ki-évente-egy-csúcskészüléket sztoriba, azóta már inkább taszító számomra. Az S2 még rendben lett volna, de az ára nagyon nem tetszett, akárcsak az S3 vagy az S4.
Azt tudtam hogy LG-t nem akarok újra, mert azért szeretek mókolni a kütyükkel, ROM-okat kipróbálni, meg hát programozni is szoktam és az Android izgalmas platform.

Ekkor jött az ötlet hogy nézzem meg a Nexust. Á gondoltam az biztos nagyon drága. Aztán jött a meglepetés. Gyakorlatilag a legújabb Nexust a KitKat hivatalos tesztkészülékét gyakorlatilag 100-120000 Ft környéki áron be lehet szerezni Ausztriából. A fórumok olvasgatása közben jöttem rá hogy gyakorlatilag mindegy, hogy hová kell vinnem garanciáztatni a készüléket ha baj lenne, hiszen az osztrák főváros 60 km-re van tőlem. Épp ezen morfondíroztam, amikor jött a hír az egyik fórumon hogy egy napig akciózzák a Nexus 5-öt Ausztriában. 390 euro helyett 350-ért adják. Nosza, hazaértem a munkából, beültem az autóba és elmentem Bécsbe venni egy Nexus 5-öt.
Az ismerkedés percei, az első indítás nagy izgalmakkal telt. A készülék sebessége észvesztő, a kamera csodálatos képeket csinál gyengébb fényben is, a KitKat remek oprendszer. És hát igen a Nexus az a referencia készülék, amolyan fejlesztői készülék. Lehet vele mókolni, lehet buherálni teljesen szabadon (ez az L9-en szinte lehetetlen volt). A másik amit Nexus-érzésnek neveznek az maga az Android élmény amit a Google kiadott. Nincs össze vissza díszítve gyártóspecifikus launcherekkel, keretrendszerekkel, hanem a teljes valójában a szűz Android van hozzá. És ez egy teljesen más élményt nyújt mint amit eddig az Android-on értettem. Eddig az LG vagy a Samsung testreszabott, átformált Androidját használtam és az nem ugyan az.
Szóval a lényeg hogy egy aktuális csúcskészülék boldog tulajdonosa vagyok. Úgy érzem hogy az N5 nem egy évig fog szolgálni. Az akkuideje jelenleg az én felhasználási módommal 40 óra környékén mozog. Egy napot röhögve kibír akkor is ha sokat használom. Működik a FordSync-el és nagyon jó a hangminősége is. LTE az megint egy csoda!

Szóval Nexus hívő lettem!